Megint itt vagyok! Többen jeleztétek, hogy jó lenne, ha többet írnék, mert alig hallotok felőlem. Nos, itt vagyok és jelzem, rájöttem vmire: elcsesztem! Most biztosan furdalja az oldalatokat a kíváncsiság, hogy vajon mit. Hagyhatnám, hagy furdalja, de tartok tőle, hogy pár nap múltán páran közületek felhívnának, már mint a kíváncsiságba megöregedett idős emberekként, hogy mielőtt elhaláloznátok ugyan áruljam már el, hogy mit csesztem el. Na, nem szúrok ki veletek. Jelentem, csak annyi történt, hogy a mai napon rájöttem, hogy már voltam egy rakás helyen itt a Vajdaságban (Zenta, Zombor, Ada, Magyarkanizsa, Martonos, Újvidék) és nem készítettem egyetlen egy árva fényképet sem ezekről a helyekről. Most kérdezitek, hogy vajon miért nem. Mondhatnám azt, hogy azért mert minden egyes alkalommal dolgoztam - kérelmek átvétele, koszorúzás, kiállítás megnyitó stb. Szóval nem turistaként voltam ott. Szabadkozhatnék, de nem teszem. Egyszerűen nem jutott eszembe, ennyi! De javamra legyen írva, hogy erre még azelőtt jöttem rá, mielőtt elmennék innen, így még van lehetőségem arra, hogy fényképekkel illusztrálva, komplett képet adjak vajdasági létemről. Szóval készüljetek... na nem fenyegetlek benneteket.

Aki ismer az tudja, hogy imádom a hasamat és ennek megfelelően imádok főzni is.  Bárhol vagyok a világban imádom kipróbálni a helyi nevezetességeket, mindig veszek egy helyi szakácskönyvet.

Itt a Vajdaságban, az első amire rövid úton rájöttem, hogy a szerb konyha, szinte semmiben sem különbözik (a tengeri herkentyűket leszámítva) a montenegrói és a horvát konyhától. Itt is nagyban megy a grillezés (csevap, pleskavica, burek). Ezeket mind imádom, azonban előttem van a negatív példa, miszerint 87 kilósan mentem ki Podgoricába és 2 és fél évvel későbben 112-vel jöttem el. Sokat gondolkoztam, hogy miért? Hiszen rengeteget mozogtam Odinnal, reggeli, esti séták, túrázások stb. Szóval megvolt a mozgás! Akkor miért? Jelentem azt hiszem rájöttem: míg a szlávok ezeket a hatalmas adag grilleket különböző salátákkal eszik, addig jó magyar szokás szerint én sült krumplival és kenyérrel ettem, de kétpofára... szóval ezért, szénhidrát szénhidrát hátán. Pedig higgyétek el, nagyon finomak itt a pékáruk, lehet, hogy azért, mert ezek még láttak lisztet... Viszont nincs mese, vagy ez vagy az! Szóval erőteljesen visszafogtam a kenyérfogyasztást. A másik nagy kedvenc a burek, egyszerűen isteni. Ezzel kapcsolatban egy vajdasági származású barátom mesélte, hogy csak úgy kíváncsiságból tett egy próbát és megevett egy adag húsos bureket, majd azt követően bizonyos idő múltával rendesen könnyített magán, majd ráállt a mérlegre és ekkor jött a meglepetés +1.5 kg. Jelzem könnyítés (a gyengébbek kedvéért szarás) után is még +1.5 kg volt - szóval nem csak isteni, de a kilókra nézve is igen veszélyes a burek, de azért kéthetente egy belefér (max. utána átfutok Palicsra, meg vissza - ha szeretnék futni, de nem szeretek, így mást kell kitalálnom).

Legutóbb Magyarkanizsán voltunk külső átvételen, jómagam és négy ügyintéző hölgy. A helyiek, mint mindenhol a Vajdaságban, nagyon kedvesek és barátságosak voltak. A munka gyorsan ment, majd azt követően megvendégeltek bennünket a Tisza partján egy étteremben. Mondanom sem kell, bőségtál volt, jeleztem a lányoknak, hogy fogyókúra átmeneti időre felfüggesztve, szóval annak rendje és módja szerint bezabáltunk. Mert kérdem én, ki tud ellenállni egy ilyennek (tudom a vegetáriánusok, de én nem vagyok a magam ellensége, bocsi):

Szóval hazafelé, részben az elfogyasztott rakija és a borok, valamint a tele has hatására, igen emelkedett volt a hangulat (én mint sofőr természetesen feláldoztam magam és nem ittam semmilyen alkoholt, pedig itt nincs zéró tolerancia), de már munka után voltunk, és különben is, megérdemelték a lányok, egész nap keményen dolgoztak, és itt nem illik visszautasítani a napi kemény munka utáni kedves meghívást. Miközben hazafelé vezettem, azon gondolkoztam, hogy kész szerencse, hogy a bőségtál (mesano meso) nem tartalmazott babot, mert akkor már az úton kitört volna a csillagok háborúja... ellenben bőven volt hagyma, így az éjszaka folyamán volt birodalom visszavág, de ahogy mondani szokták, ez már egy másik történet. Uff, én beszéltem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.