Rendcsinálás és apró örömök
2012.10.02. 12:50
Ismét túl vagyok egy héten. Rengeteg új tapasztalattal, érdekes találkozásokkal és beszélgetésekkel a hátam mögött. A hétvégén megint hazaugrottam, ami mondanom sem kell, ismételten azt eredményezte, hogy egy kamionnyi kajával tértem vissza. Laza teniszezés és túrázás után másnap már nem fogadott olyan izomláz és ízületi fájdalom, mint legutóbb (na azért éreztem még, hogy mozogtam, legalább is többet a szokásosnál).
Az elmúlt héten először mentem vidéki átvételre (honosítási kérelmek átvétele). Hiába vagyok szegedi, mindig meglep a helyi magyarok erős és tiszteletre méltó lelki ereje, élni akarása. Érdekes és tanulságos beszélgetéseket folytattam velük. Megérkezésünket követően helyi szokás szerint azonnal pálinkával kínáltak bennünket, melyet természetesen nem fogadtunk el, mert mi lesz akkor a munkával… Azért keresztbe álló szemekkel elég nehéz lenne koncentrálni, nem igaz? A nap végén csordultig telve a vajdasági magyaroknak az irányunkba tanúsított végtelen szeretetével tértünk vissza Szabadkára.
A héten (az esős napokat leszámítva) is folytattam a vidék látványosságainak felfedezését, melyet végre képekkel is tudok illusztrálni (ha nem hagytam volna megint otthon a gépet). Így elmondhatom, hogy minden napra jut 1-2 óra laza bringázás, így talán nem jönnek fel olyan könnyen a kilók… megint… Egy kép Odinról.
Az esős napokon pedig a rekeszizmaimon keresztül fogyok, melyről egyik kedvenc sorozatom, a Két pasi, meg egy kicsi (Two and a Half Men) gondoskodik. Imádom!!!! Na azért néha egy kis Rém rendes család is bejátszik… Csúcs mind a kettő!!!!
Ami viszont most már komoly fóbiát kezd okozni nálam, hogy mikor hazatérek (mivel egy zsákutcában lakom) az autóbejárómtól 5 méterre az utca végén minden este ott ülnek az utca háziasszonyai és nézik a kicseszett nagy utcai életet és közben megy a pletyi. Minden alkalommal kedvesen üdvözölnek és kielemzik minden egyes mozdulatomat (kapunyitás, beállás, kapuzárás stb.). Minden este 8- fél 9-ig kint kárognak, de jó hangosan, hogy zeng az utca és természetesen a garázsok felett lévő lámpákat használják arra, hogy több világosságot varázsoljanak az éppen csak pislákoló közvilágítás megsegítésére. Rájöttem, hogy van pofájuk az én lámpámat is használni, nem restek bejönni a kertkapun és felkapcsolni a villanyt. No, több sem kellett nekem, késő este, laza lefekvés előtti programként, az ingyen net után ezt is „kiiktattam”… Másnap pedig vártam a hatást… na volt meglepetés és ennek megfelelően beszédtéma… Azóta mikor hazatérek már nem fogadnak olyan széles mosollyal… Nem baj, rend a lelke mindennek! Ne élősködjenek rajtam… El tudom képzelni, hogy miket mondanak rólam a szemét magyarról… de teszek rá… Azért lehet, hogy legközelebb, áldott jó szívemnek engedve, kirakok nekik egy gyertyát, nehogy szó érje a ház elejét, de erre még alszom egyet.
Na most ennyi, folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Mandiner blogajánló 2012.10.02. 14:24:01
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Wendiii · http://hivataliagyhalal.blog.hu 2012.10.02. 14:32:38
Viszont elmondhatod, hogy a házad mellett van a falusi Facebook szervere. :D
